A Curupira legendáját a portugálok jegyezték fel Brazília területén a 16. század körül. Ettől kezdve a történet egyre erősödött, mígnem a brazil folklór egyik kiemelkedő eleme lett - különösen Észak-Brazíliában.

A Curupira-legenda szerint a figura egy vörös hajú törpe, akinek a lába fejjel lefelé áll, azaz a sarka előrefelé fordul. Vannak azonban regionális változatok, amelyek módosított leírást kínálnak.

A legenda szerint a figura az erdőkben él, és az a feladata, hogy megvédje őket a betolakodóktól és a rossz szándékú vadászoktól. A név a tupi nyelvből származik, és többféle jelentése is lehet, többek között "fiútest", "gennyes gennykeltővel borított" vagy "rühes bőr".

Jellemzők

A legenda szerint Curupira olyan személyiség volt, aki erőszakkal védte az erdőt. Emiatt mindenki ellen fordult, aki bármilyen kárt okozott az életnek és a helyi környezetnek.

Az indiánok annyira féltek a Curupira által okozott rémülettől, hogy például azt hitték, meg tud ölni bárkit, aki belép a helyre, hogy állatot vadásszon vagy fát vágjon ki. Ezért volt szokás, hogy mielőtt az erdőbe léptek, áldozatot mutattak be a figurának. A legenda szerint a Curupira szívesen fogadott ajándékokat, például dohányt és cachaçát.

Bár nem ölte meg áldozatait, a Curupira a váltott lábával megzavarta őket, és zavaros lépteivel gyakran eltévedtek a vadászok az erdőben. Arról is ismert volt, hogy folyamatos és kínzó füttyöt bocsátott ki.

Másrészt Curupira csak akkor kerül kapcsolatba az emberekkel, amikor azok az erdőkbe mennek. Vagyis ezen a környezeten kívül kerüli azokat a helyeket, ahol sok ember gyűlik össze.

Curupira legendájának eredete

A legendát először José de Anchieta jezsuita pap említette 1560-ban készült jelentéseiben. A Curupira legendája tehát a nemzeti folklór egyik legrégebbi legendájának tekinthető.

Ebben az említésben megemlíti, hogy "vannak bizonyos démonok, amelyeket a brasis (a helyi őslakosok neve) corupira-nak nevez, és amelyek gyakran megtámadják az indiánokat a bozótban, ostorozzák, bántják és megölik őket".

A következő évtizedekben más papok és jezsuiták is beszámoltak a Curupira-legenda említéséről, köztük Fernão Cardim 1584-ben, Simão de Vasconcelos atya 1663-ban és João Daniel atya 1797-ben.

Más változatok a folklórban

Ahogy a Curupira története elterjedt Brazíliában, végül regionális változatokra tett szert. Az egyik legnépszerűbb például a Caapora. A mitológiai lényt inkább Caipora néven ismerik, és a Curupira és a Saci-Pererê legendák elemeit keveri.

Egyes tudósok azt is gyanítják, hogy a legenda más kultúrák mítoszaiból ered, mint például az inka kultúrából származó chudiachaque. Így a figura a nauák között, az akkai térségben jelenhetett meg, és onnan terjedt át más törzsekhez, például a karibiakhoz és a tupi-guaraniakhoz.

A Curupira legendája Paraguay és Argentína vidékein is ismert. Másrészt a karaktert Curupinak hívják, és történeteiben nagy szexuális vonzerőt hordoz.

Források : Brazil Iskola, All Matter, Gyerekek Iskola

Képek : Jornal 140, Conexão Lusófona, Ler e Aprender, ArtStation