Kagyló, mi? A tengeri kagylók jellemzői, kialakulása és típusai

 Kagyló, mi? A tengeri kagylók jellemzői, kialakulása és típusai

Tony Hayes

Először is, ha már legalább egyszer jártál a tengerparton, legalább egy kagylót találtál a homokban. Bár a kagylók közönségesek, mégis évek óta izgatják az emberiséget, tanulmányozás, sőt gyűjtés tárgyai lettek. Röviden, a kagylók puhatestűeknek nyújtottak menedéket, mielőtt tárgyakká váltak volna.

A kagylóhéjak alapvetően azon túl, hogy megvédik őket a becsapódásoktól és a ragadozóktól, álcázási mechanizmusként is szolgálnak. Ez a képességük a külső rétegükön megjelenő mintáknak és színeknek köszönhető, amelyek a tengerben jelen lévő színekkel keverednek.

Általában a parton talált kagylók olyan állatokhoz tartoznak, amelyek elpusztultak, és a víz mozgása a partra sodorta őket. Továbbá, most, hogy már többet tudunk a kagylókról, itt van egy magyarázat a kagylók kialakulására:

Hogyan alakulnak ki a héjak?

Először is, egy kicsit beszélnünk kell a puhatestűekről. Ezek gerinctelen állatok, azaz gerinctelen állatok. Többféle puhatestű létezik, amelyek közül néhánynak nincs szüksége héjra, mint például a polipoknak. Azok, amelyeknek héjra van szükségük, születésük napjától kezdve maguk gyártják a saját héjukat.

Lásd még: Mi az a senpai? A japán kifejezés eredete és jelentése

Lárvaformájukban, amikor az állatok 1 centiméternél is kisebbek, egy protocon-héjnak nevezett páncéllal rendelkeznek. Ez a fázis rövid ideig tart, amíg el nem kezdi kifejleszteni végleges páncélját.

A héj a puhatestűek egyfajta bőréből, az úgynevezett köpenyből alakul ki. Az állat a tengervízből és a táplálékból nyeri ki a nátrium-karbonátot. Emellett az állat saját maga által termelt aminosavakat és fehérjéket is felhasznál. A héj 3 rétegre oszlik:

  • Lamelláris: a köpennyel érintkezésben maradó rész nátrium-karbonátból képződik lamellák formájában. Ez a rész a puhatestű fajától és korától függően képes regenerálódni és növekedni.
  • Prizma: a köztes réteg szintén nátrium-karbonátból áll, de prizma alakban. Ez a rész csak a héj növekedése során alakul ki, és nem regenerálódik, mint az előző.
  • Periostrache: végül a legkülső réteg, amely nemcsak nátrium-karbonátból, hanem aminosavakból és fehérjékből is áll. Ez a réteg védi az összes többit, és az előzőhöz hasonlóan a puhatestű teljes növekedése után nem regenerálódik.

Mivel a világon sokféle puhatestű létezik, a kagylóknak is sokféle típusa létezik. A kutatók a legtöbbjüket csoportokba sorolták. Íme néhányuk rövid magyarázata:

A héj típusai

1) Gastropodák

A csigák a puhatestűek törzsén belül a legnagyobb csoportot alkotó osztály, a puhatestűek mintegy ¾-ét. Röviden összefoglalva, fő jellemzőjük az egyetlen darabból álló héj, más néven valva. Az ebbe az osztályba tartozó állatok veszély esetén összehúzódnak, teljesen a héjukban maradnak. A nyílást egy meszes szerkezet, az operculum védi.

Ebben a csoportban nagyon sokféle állat él, és ennek megfelelően különböző kagylótípusok is léteznek. A legismertebbek közé tartoznak a Triviidae család, a Trochidae (kúp alakú), a Turbinidae (turbán alakú) és a Turritellidae (szarv alakú). A kevésbé ismertek a Triviidae, Cypraeidae, Haliotidae, Strombidae, Cassidae, Ranellidae, Tonnoidea és Muricidae. Végül mindegyiknek vankülönböző egyedi és absztrakt jellemzők.

2) Állványok

Röviden összefoglalva, a scaphoidok fő jellemzője az elefánt agyarához való hasonlóságuk. Mindkét oldalon nyílásokkal rendelkeznek, és körülbelül 15 centiméteresek. Ezek a puhatestűek a strandokon, nagyon nedves helyeken elásva találhatók meg.

3) Kagylók

Mint nevük is mutatja, ezeknek a puhatestűeknek kétrészes héjuk (két valva) van. Fő képviselőik a tengerekben találhatók, de vannak olyan példányok is, amelyek édesvízben élnek. Táplálkozásuk a víz szűrésével történik, ahol különböző részecskéket rejtenek el, amelyek táplálékul szolgálnak számukra.

Sokan közülük kedveltek táplálékként, például az osztriga és a kagyló. Érdekesség, hogy a kéthéjú kagylókban találjuk a gyöngyöket. A víz több éves szűrése után egyes részecskék az állathoz tapadnak, így alakul ki az ékszer.

4) Fejlábúak

Végül pedig itt vannak a fejlábúak, amelyekről sokan tévesen azt hiszik, hogy nincs héjuk. Ebben az értelemben fő képviselőjüknek, a polipoknak valóban nincs héjuk, de vannak más képviselői is ennek az osztálynak, például a nautilusok.

Nekik is van külső páncéljuk, és a csápjaik a páncélból jönnek ki, és segítenek nekik a mozgásban. Másrészt a tintahalaknak is van páncéljuk, de azok belsőek.

Na, megismerted a kagylókat? Akkor olvass az Édes vérről, mi az?

Lásd még: Eunuchok, kik ők? Lehet-e a kasztrált férfiaknak erekciójuk?

Források: Infoescola, Portal São Francisco, Algumas Coisas

Képek: Portal São Francisco

Tony Hayes

Tony Hayes egy neves író, kutató és felfedező, aki életét a világ titkainak feltárásával töltötte. Londonban született és nőtt fel, Tonyt mindig is lenyűgözte az ismeretlen és titokzatos, ami felfedezőútra vezette a bolygó legtávolabbi és legrejtélyesebb helyeire.Élete során Tony számos bestseller könyvet és cikket írt történelem, mitológia, spiritualitás és ősi civilizációk témáiról, kiterjedt utazásaira és kutatásaira támaszkodva, hogy egyedülálló betekintést nyújtson a világ legnagyobb titkaiba. Emellett keresett előadó, és számos televíziós és rádiós műsorban szerepelt, hogy megossza tudását és szakértelmét.Minden teljesítménye ellenére Tony továbbra is alázatos és megalapozott, mindig alig várja, hogy többet megtudjon a világról és annak titkairól. Munkáját ma is folytatja, meglátásait és felfedezéseit a világ titkai című blogján keresztül megosztja a világgal, és inspirál másokat az ismeretlen felfedezésére és bolygónk csodájának befogadására.