Ahhoz, hogy megértsük, mi is az a pointillizmus, általában véve ismerni kell néhány művészeti iskolát. A pointillizmus ugyanis az impresszionizmus idején alakult ki, de sokan a posztimpresszionista mozgalom technikájaként ismerik.

Általánosságban a pointillizmus olyan rajz- és festészeti technikaként definiálható, amely pontokból és apró foltokból épít fel egy alakzatot. Ezért, ahogy az impresszionista művekben is gyakori, ez egy olyan technika, amely a színeket jobban értékeli, mint a vonalakat és a formákat.

A pointillizmus mint mozgalom és technika a 19. század végén és a 20. század elején vált ismertté, elsősorban elődeinek, George Seurat-nak és Paul Signac-nak köszönhetően, de Vincent van Gogh, Picasso és Henri Matisse is hatással volt rá.

A pointillizmus eredete

A pointillizmus története a művészetben akkor kezdődött, amikor George Seurat kísérletezni kezdett műveivel, főként apró ecsetvonásokkal, hogy szabályos mintázatot hozzon létre. Következésképpen a művészettudósok azt állítják, hogy a pointillizmus eredete Franciaországban, pontosabban a 19. század utolsó évtizedeiben volt.

Seurat kezdetben az emberi szem lehetőségeit igyekezett feltárni, azonban a színes pontokkal való kísérletezéseinek befogadásában az agy is szerepet játszott. Általánosságban a művész elvárása az volt, hogy az emberi szem keverje össze a műben az alapszíneket, és ennek következtében azonosítsa a felépített összképet.

Más szóval, ez egy olyan technika, ahol az alapszíneket nem a palettán keverik, mert az emberi szem ezt a munkát a képernyőn lévő apró pontok általános panorámájának megfigyelésével végzi. Így a néző lenne a felelős a mű érzékeléséért.

Ebben az értelemben azt mondhatjuk, hogy a pointillizmus a színeket a vonalakkal és a formákkal szemben értékeli. Általában ez azért történik, mert a festmény felépítése az apró színes pontokra épül.

Továbbá a "pontfestészet" kifejezést feltehetően Félix Fénéon, egy ismert francia kritikus találta ki. Először Fénéon találta volna ki a kifejezést Seurat és kortársai műveihez fűzött kommentárjai során, és ezzel tette népszerűvé.

Fénéont emellett e művészgeneráció legfőbb terjesztőjének tekintik.

Mi az a pointillizmus?

A pointillista technika fő jellemzői elsősorban a szemlélő tapasztalatán és a színelméleten alapulnak. Más szóval ez egy olyan festészet, amely a színekkel és árnyalatokkal, de a szemlélő érzékelésével is igyekszik dolgozni.

A pointillista művek általában olyan alaptónusokat használnak, amelyek a szemlélőt arra késztetik, hogy a folyamat során egy harmadik színt is találjon. Ez azt jelenti, hogy távolról nézve a mű a színes pontok és az üres terek összemosásával teljes képet mutat a festményt elemző személy szemében.

Ezért a pointillisták a színeket a mélység, a kontraszt és a világosság hatásainak megteremtésére használták műveikben. Következésképpen a külső környezetben lévő jeleneteket ábrázolták, mivel ezek voltak azok a terek, ahol a legnagyobb színskála volt felfedezhető.

Meg kell azonban érteni, hogy nem csak a színes pontok használatáról van szó, mert a korszak művészei hittek a tónusok tudományos használatában. Így az alapszínek és az egyes pontok közötti terek egymás mellé helyezése teszi lehetővé a harmadik tónus azonosítását és a mű panorámáját.

Az elsődleges hangokkal találkozó harmadik hangnak ezt a hatását prizmaeltolódásnak nevezzük, amely fokozza a benyomásokat és a hangokat. Ezenkívül ez a hatás lehetővé teszi a mélység és a dimenzió érzékelését egy műalkotásban.

Főbb művészek és művek

Az impresszionizmus hatására a pointillista művészek elsősorban a természetet festették, ecsetvonásaikban a fény és az árnyék hatására helyezve a hangsúlyt. Így annak megértéséhez, hogy mi a pointillizmus, hozzátartozik e korszak mindennapi jeleneteinek megértése is.

Az ábrázolt jelenetek általában rutinszerű tevékenységeket, például piknikeket, szabadtéri összejöveteleket, de munkajeleneteket is tartalmaznak. Az e technikáról ismert művészek tehát az őket körülvevő valóságot ábrázolták, megörökítve a szabadidő és a munka pillanatait.

A pointillizmus művészetének legjelentősebb alkotói, akik arról ismertek, hogy meghatározzák és elterjesztik, mi is a pointillizmus, a következők voltak:

Paul Signac (1863-1935)

A francia Paul Signacot a pointillizmus avantgardistájaként, valamint a technika fontos terjesztőjeként ismerik. Emellett ismert volt szabadelvű szellemiségéről és anarchista filozófiájáról is, amelynek köszönhetően 1984-ben barátjával, George Seurat-val megalapította a Független Művészek Társaságát.

Mellesleg ő volt az, aki Seurat-t megtanította a pointillizmus technikájára. Következésképpen mindketten e mozgalom előfutáraivá váltak.

A történetével kapcsolatos érdekességek közül a legismertebb az építészi pályafutásának kezdete, de végül a képzőművészetnek való átadása. Signac emellett a hajók szerelmese volt, és élete során mintegy harminc különböző hajót halmozott fel.

A művész azonban művészi felfedezései során is felhasználta őket. Ennek következtében művei a sétái és hajóútjai során megfigyelt panorámákat mutatják be, miközben a pointillizmushoz használható új árnyalatokat tanulmányozta.

Signac általában arról ismert, hogy főleg az európai tengerpartokat ábrázolja. Művein mólók, vízpartok, vízpartok partjainál fürdőzők és mindenféle csónakok ábrázolásával találkozhatunk.

Leghíresebb rendezései közé tartozik: "Félix Féneon portréja" (1980) és "La Baie Sant-Tropez" (1909).

George Seurat (1863-1935)

A posztimpresszionizmus művészeti mozgalom megalapítójaként ismert francia festő, Seurat a színek használatának legtudományosabb módját tanulmányozta. Emellett azért vált népszerűvé, mert műveiben olyan jellegzetességeket teremtett, amelyeket olyan művészek is átvettek, mint Vincent Van Gogh, de Picasso is.

Ebben az értelemben műveit a színekkel, különösen a fény és árnyék hatásával kapcsolatos optikai hatások keresése jellemzi. Ezen túlmenően a művész továbbra is a meleg tónusokat részesítette előnyben, és az érzelmek kifejezésén keresztül kereste az egyensúlyt a hideg tónusokkal.

Más szóval, Seurat a pointillizmust pozitív és vidám érzések ábrázolására használta. Általában úgy tette ezt, hogy a felfelé mutató vonalakat a pozitív érzések közvetítőiként, a lefelé mutató vonalakat pedig a negatív érzések jelzőiként alkalmazta.

Művein feltűnő a hétköznapi témák ábrázolása, különösen a szabadidő témái. Emellett a művész az arisztokrata társaság szórakozását ábrázolta piknikjeiken, szabadtéri báljaikon és alkalmi összejöveteleiken.

Fő művei közé tartozik a "Paraszt kapával" (1882) és az "Asnières-i fürdőző" (1884).

Vincent van Gogh (1853 - 1890)

Az impresszionizmus legnagyobbjai közül Vincent van Gogh kiemelkedik a műveiben alkalmazott technikák sokaságával, köztük a pointillal. Ebben az értelemben a művész számos művészi fázison ment keresztül, miközben zaklatott valóságával és pszichiátriai válságaival foglalkozott.

A holland festő azonban csak akkor fedezte fel a pointillizmus fogalmát, amikor Párizsban kapcsolatba került Seurat munkáival. Ennek következtében a művész elkezdte alkalmazni a pointillista technikát műveiben, és saját stílusához igazította azt.

Van Gogh továbbra is a fauvizmust használta a tájképek, a vidéki élet és a valóságot elszigetelten ábrázoló portrék megfestésére. A pointillizmus használatának csúcspontja azonban az 1887-ben festett önarcképén van jelen.

Pointillizmus Brazíliában

Bár Franciaországban, pontosabban Párizsban már az 1880-as években megjelent, Brazíliába csak az első köztársaság idején érkezett meg a pointillizmus, vagyis a pointillista művek a monarchia 1889-es megszűnésétől az 1930-as forradalomig voltak jelen.

Brazíliában e technika fő festői közé tartozik Eliseu Visconti, Belmiro de Almeida és Arthur Timótheo da Costa.

Tetszett ez a tartalom? Akkor olvassa el a világ leghíresebb műalkotásai (top 15) című cikket.

Források: All Matter

Képek: InfoEscola