A szépségre vonatkozó normák mindig is jöttek és mentek, és hogy megfeleljenek ezeknek, mindig is jellemző volt, hogy az emberek fizikailag és lelkileg is feláldozták magukat. Az ókori Kínában például a kínai nők lábát eltorzították, hogy szépnek tartsák őket, és hogy fiatalon jó házasságot köthessenek.

A régi szokás, amelyet lótuszlábnak vagy kötéllábnak neveztek, abban állt, hogy a lányok lábát nem engedték nőni, és legfeljebb 8 cm vagy 10 cm hosszúságban tartották. Más szóval a cipőjüknek a tenyerükbe kellett beférnie.

Hogy került hozzájuk a lótuszláb?

Az ideális forma eléréséhez a még csecsemőkorú, 3 év körüli kínai lányok lábát eltörték és vászoncsíkokkal összekötötték, hogy megakadályozzák a növekedésüket, és hogy a sérülések a meghatározott formával gyógyuljanak be, hogy belebújhassanak a tipikus kis cipőkbe.

A lótuszláb elnevezés egyébként sokat elárul arról a torz alakról, amelyet a kínai nők lábának a múltban állítólag el kellett nyernie: homorú hátsó lábfej, szögletes lábujjakkal, a talp felé hajolva.

És bár a formátum szörnyű, legalábbis mai szemmel nézve, az igazság az, hogy abban az időben minél kisebb volt egy nő lába, annál több férfi érdeklődött iránta.

Mikor jelentek meg a torz kínai nők lábai?

A szokásról szólva, a történelmi feljegyzések szerint a lótuszláb gyakorlása a császári Kínában jelent meg a 10. és 11. század között, és a gazdag nők gyakorolták.

A 12. század körül azonban egyszer s mindenkorra kialakult a szépség mércéje, és a társadalom kevésbé tehetős rétegei körében is népszerűvé vált, és a házasságkötéshez elengedhetetlen részlet lett egy nő számára. Azok a fiatal nők, akiknek nem volt összekötött lába, örök vénlányságra voltak kárhoztatva.

Csak a 20. században tiltotta be az ország kormánya a kínai nők lábának deformálását, bár sok család még évekig titokban folytatta lányai lábának törését.

Szerencsére a kínai kultúra már teljesen elhagyta ezt a gyakorlatot, de még mindig lehet találni idős nőket, akiknek a lábukat kötözik (és akik büszkén mutogatják ifjúkori áldozataikat).

Életre szóló következmények

De amellett, hogy a kínai nők lótusz alakot öltő lábai fájdalmat okoztak, az alsó végtagok deformációja visszafordíthatatlan károkat okozott egész életükre. A nők például nem tudtak guggolni, és nagyon nehezen tudtak járni.

Emiatt idejük nagy részét ülve töltötték, és ahhoz, hogy felálljanak, a férjük segítségére volt szükségük, ami elegánsnak és kívánatosnak számított. A bukások nagyon gyakoriak voltak közöttük.

Életük során azonban a deformitás mellett gyakori volt, hogy a kínai nők csípő- és hátproblémákkal küzdöttek. A combcsonttörések is gyakoriak voltak a szürreális kis lábuk miatt szépnek tartott, jól házas hölgyeknél.

Nézze meg, hogyan nézett ki a kínai nők lótusz alakú lába:

De az igazat megvallva messze nem ez az egyetlen bizarr tény Kínáról, ahogy azt ebben a másik bejegyzésben is megnézheted: Kína 11 titka, amelyek a bizarr határát súrolják.

Forrás: Journal of Biology, Mysteries of the World (A világ rejtélyei)