A tűzkő szikrák előállítására és tűzgyújtásra használt eszköz, amely a Silex nevű kemény kőzetből áll. Elsőre a tűzkő hasonlóan néz ki, mint egy nagy öngyújtó. Összetétele és használati módja azonban eltér a hasonló eszközöktől.

A tűzkő fémmel érintkezve nagy mennyiségű szikrát termel, így a kempingezők, túrázók és az extrém sportok szerelmesei számára nélkülözhetetlen eszköz.

Ennek a berendezésnek a fő megkülönböztető jegye, hogy minden helyzetben működik, akár analóg időjárási körülmények között, akár akkor is, ha a mechanizmus nedves. Ezenkívül a tűzkő sem függ a gyújtófolyadékoktól, mint az öngyújtó esetében.

Jellemzők

A szilex a legtöbb tűzkő alapja, egy opálból és kaledonból álló üledékes kőzet. Sötét tónusú, kriptokristályos kvarcból álló kőzet. Ezért kemény, nagy sűrűségű anyag.

Az őskorig visszanyúló eredete miatt a Silex a világ első nyersanyagaként ismert. A tűzkő mellett az antik tüzérségben és öngyújtókban is szívesen használják.

Ez a kőzet teszi lehetővé, hogy a kovakő szikrát hozzon létre, amikor a vassal érintkezik. Ezt a kémiai jelenséget, amely az ezen anyagok közötti súrlódás során keletkezik, piromának nevezzük.

Ezenkívül vannak olyan lábbelik, amelyek magnéziumban gazdag fémekből készülnek. A magnézium népszerűsége és könnyű hozzáférhetősége gazdaságosabbá teszi az ebből az anyagból készült lábbelik forgalmazását.

Bizonyos esetekben a magnéziumból készült pedálok hatékonyabbak és megbízhatóbbak. Ennek a berendezésnek a minősége azonban a gyártástól és a használat során végzett karbantartástól függ.

A tűzkő eredete

Ennek az eszköznek az eredete a fegyvergyártás történetének különböző pillanataira tehető. A tanulmányok szerint a kovás zárszerkezettel ellátott fegyverek 1540-ben, Dél-Németországban jelentek meg.

Elvileg úgy vélik, hogy a kovakő integrálta a korabeli fegyverek gyújtórendszerét, mert megbízhatóbb volt az égése. Ráadásul a fegyverek előállítása ezzel a mechanizmussal olcsóbb és egyszerűbb volt.

Végül más gyújtórendszerek vették át a tűzkő helyét, de a kutatások szerint 1610 körül XII. Lajos francia király udvarában is jelen voltak tűzkővel tüzelhető fegyverek.

A mechanizmus európai elterjedésével a kovás pisztolyok különböző uralkodókhoz jutottak el. A legismertebb az úgynevezett Queen Anne's Gun, Anglia, Skócia és Írország királynője 1702 és 1707 között.

Bevezetése szintén III. Vilmos uralkodásának idejére nyúlik vissza Angliában és Írországban. Mielőtt azonban eszközzé alakították volna a kemping és az extrém sportok mellett a kovás zárszerkezet a fegyverek fejlődésének részét képezte a világ minden táján.

Hogyan kell használni

A tűzgyújtáshoz vagy a kovakővel való fellángoláshoz szükséged van egy sor száraz levélre, vagy más könnyen meggyújtható anyagra, ami rendelkezésre áll. Ezután használd a kovakőhöz mellékelt karcolót, vagy dörzsöld meg egy kés hamis élével.

Ezt követően irányítsa a kovakövet a gyúlékony anyagkészlet közelébe, majd gyakoroljon nyomást, hogy szikrák keletkezzenek és a tűz meggyulladjon.

Ha lehetséges, táplálja a tüzet botokkal és levelekkel, hogy a láng égve maradjon.

Óvatosság a tűzkő használatában

Fontos odafigyelni a tűzvédelemre, mivel a gyújtásból származó szikrák magas hőmérsékleten keletkeznek. 3000 Celsius-fokot elérve nagy kiterjedésű tüzek keletkezhetnek, ha az eljárásokat nem biztonságosan és nem a megfelelő technikával végzik.

A tűzkő használata előtt elemezze a környezetet, ahol a tűz keletkezik, és ha lehetséges, tisztítsa meg azt. Így elkerülhető a kár és az érintettek veszélyeztetése.

Ezen túlmenően e mechanizmus használata gyakorlatot és műszaki ismereteket igényel. Mint minden eszköz esetében, a kezelés és a karbantartás során is gondosságra van szükség.

Ha szeretné megismerni ezt az eszközt, akkor olvasson a tudományos számológépről, mi az, hogyan kell használni, és mi a fő funkciója.

Források: Survivalism

Képek: Macamp